A jog és az ellenállás útjára lépünk - Gubík László: Rajtunk kívül senki sem foglalkozik a magyar közösséggel

– A választási eredményeket a legtalálóbban úgy foglalhatnánk össze, hogy a Magyar Szövetség érzékeny veszteségeket szenvedett, mégis sok helyütt megőrizte a pozícióit. Sikeres vagy kudarcos a mostani megmérettetés?

– Attól függ, hogy ki kommentálja az október végi megmérettetés eredményét: szimpatizáns vagy ellenlábas értékelő, alapos vagy felszínes elemző. Aki az eredményeket a kontextus és a választási trendek alapján értékeli, arra a következtetésre jut, hogy a Magyar Szövetség helyi és megyei szinten továbbra is a legerősebb pártok közé tartozik Felvidéken. Négy évvel ezelőtt is, most is a magyar pártnak lett a legtöbb megyei képviselője. Több mandátumot veszítettünk ugyan, de még így is jócskán megelőztük az összes kormánypártot és az összes parlamenti ellenzéki pártot. Ezeken a választásokon nem is velük, hanem a független jelöltekkel és a széles koalíciókban indulókkal kellett megküzdenünk. Ugyanez a tendencia mutatkozott meg helyi szinten is. A Magyar Szövetségnek ennek ellenére is 159 polgármestere (koalíciósokkal együtt 208) és 37 megyei képviselője lett. Összességében azért maradéktalanul nem lehetünk elégedettek. Ez nem kiütéses győzelem volt, mint négy éve, és a választásokon a magasabb országos részvétel azt mutatja, hogy 2027 szeptemberében a mozgósításra sokkal jobban oda kell figyelnünk, mert a most elért karikaszám csak regionális sikerre elegendő, a parlamentbe jutásra nem.

– A felvidéki magyar politikában visszatérő igény az önálló parlamenti bejutás. Van erre jövőre esély vagy szükséges valamiféle partnerségben gondolkodni?

– Egy esetleges választások előtti partnerségről még nem most kell döntenünk. Jelenleg a választások utáni partnerség érdekében kell tárgyalnunk az egyes pártokkal. Nem vagyunk bent a parlamentben, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy az esti híradókból tájékozódjunk azzal kapcsolatban, mit szeretnének kezdeni az országgal. Nem beszélve arról, hogy a magyar közösséget érintő kérdésekkel rajtunk kívül senki nem foglalkozik. Partnerségről tehát szigorúan a programunk és a felvidéki magyarság érdekei alapján határozunk. Erről szól a megválasztásomkor meghirdetett Felvidék first politikája.

– A kisebbségi sors megannyi problémája között az asszimiláció, az elöregedés, a települések kiürülése, az elvándorlás jut hirtelen eszünkbe. Mivel képesek megbirkózni, legalábbis kordában tartani, és mi okozza a legnagyobb kihívásokat?

– A legnagyobb kihívást a társadalom polarizálódása, ezen belül a magyar közösség megosztottsága jelenti. Nem véletlenül volt a korszakváltás alapja a lokálpatriotizmus gondolatisága, nem pedig az idegenből importált ideológiai kérdések. Azt gondolom, hogy a szlovák pártoknak is ezt az utat kellene választaniuk, még ha ez szembe is megy a jelenlegi korszellemmel, de az állam ahogy gazdaságilag, úgy társadalmilag is nehezen bír el még egy polgárháborús szembenállást. A politikai oldalak totális kölcsönös bizalmatlansága gyengíti a jogbiztonságot, és lehetetlenné teszi a nemzetiségi jogok bővítését és a déli régiók fejlesztését is.

– Akadnak-e olyan pozitív közéleti események, elfogadott törvények, reményt keltő események a közelmúltból, amelyek bizakodással tölthetik el a felvidéki magyar közösséget?

– Ha a közelmúlt alatt a 2023 és 2026 közötti időszakot értjük, pozitív törvényeket nem tudok felsorolni. Ezekhez ott kellene ülnünk a parlamentben, de leginkább a kormányban. A legmagasabb szintű, szervezett magyar érdekképviselet nélkül a magyar nyelv sosem lesz egyenrangú a szlovákkal, de Pozsonyból Zólyomon és Rozsnyón keresztül sem lehet majd tisztességes körülmények között eljutni vonattal Kassára. De mondhatok egy sokkal furcsább dolgot is: a szlovák pártok közül is csak egy érti a Beneš-dekrétumok, a kollektív bűnösség elve és a Szlovák Földalapnál történő csalás és földrablás lényegét. Itt az idő, hogy hosszú idő után visszatérjünk, és ez nem csupán a magyarok érdeke: a politikai kultúra színvonala mindig magasabb volt magyar jelenlét mellett a fiatal szlovák demokráciában.

– Néhány hónapja új kormány működik Magyarországon. Lát-e máris új irányokat a nemzetpolitikában, és mit javasolna Magyar Péternek, mire gondoljon elsősorban, amikor a külhoni magyarság ügyeiről esik szó?

– Az én feladatom, hogy a felvidéki magyarok érdekeit képviselve segítsem a korrekt kapcsolatot a magyar kormány és az általam vezetett magyar párt, közvetve a felvidéki intézményrendszer között. Ezt nevezzük stratégiai partnerségnek. A korrekt magyar–magyar kapcsolatokon túl arra is szükség van, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok alakításában megkerülhetetlen legyen a felvidéki politikum. Ebben a jól működő politikai háromszögben vagyunk érdekeltek, és kínáljuk fel gyakorlati tudásunkat a diplomácia és a magyarságpolitika képviselőinek. A magyarságpolitika közös tartalommal történő megtöltése, a létező és jól bevált vívmányok megőrzése pedig közös érdeke a mindenkori magyar kormányoknak és a határon túli magyar pártoknak.

– Szerettük is, nem is – az ember Magyarországról nézve sokszor tanácstalan Robert Fico jellemzésekor. Személy szerint mit gondol a szlovák miniszterelnök magyarságképének, kisebbségpolitikai irányelveinek változásairól?

– A miniszterelnök tett olyan kijelentéseket, hogy korábbi kormányai során történtek dolgok a felvidéki magyarokkal, melyekre nem lehet büszke. Ugyanakkor a mostani kormánya gyakorlatilag semmit nem tett a nemzetiségi status quo bővítéséért, sőt világszínvonalúnak nevezi a rendelkezésünkre álló jogi kereteket, és a jövő évi választások előtt legfőbb támaszainak saját pártja szélsőbaloldali szárnya és a feltörekvő szélsőjobboldali párt ígérkeznek. Ilyen helyzetben nem tehetünk mást, mint Esterházy János és Duray Miklós példáját követve a jog és az ellenállás útjára lépünk, és a kormányváltó erőknél keresünk szövetséget céljaink eléréséhez.