Akit a mozdony füstje megcsapott - Vitézy Dávid a világ minden pénzét elköltené a saját ötleteire

Vitézy Dávid, az új kormány közlekedési mindenese pontosan leírható jelenség. Úgy emberileg, mint szakmailag. Tarlós István, aki hosszú éveken át dolgozott vele, a következőket jegyezte meg róla az elmúlt tizenegynéhány évben: „mindenhonnan elcsapott, sértődött közgazdász”, „intuitív autodidakta, nincsen középfokú közlekedési képzettsége, jól kommunikál, de bosszúálló”, „őrjöngő hisztériákat szokott produkálni”, „nem egy fiatal, elnyomott zseniről van szó, egyszerűen csak az én ötleteimet állította be sajátjaiként”. Túl azon, hogy Tarlóst a legnagyobb ellenszenvvel sem lehet konfrontatív, rosszindulatú emberként jellemezni, Vitézy Dávidnak egy további súlyos fogyatékosságáról is muszáj szót ejtenünk. Imádja a közpénzt, és szinte korlátlanul elköltene súlyos százmilliárdokat a fejlesztésekre, a saját ötleteire, távlatos elképzeléseire. Egy volt munkatársa úgy jellemezte őt a Szamizdatnak, hogy látszólag zseni – erre utalt Tarlós is –, valójában azonban egyszerű fantaszta, aki a végletekig kizsarolja a rendelkezésére bocsátott rendszerekből a szükségesnek vélt forrásokat.

Amikor kiderült, hogy a Magyar-kormányban közlekedési és beruházási miniszter lesz, pontosan tudni lehetett, hogy hamarosan többletforrásokat és teljes körű felújításokat, beruházásokat követel majd. Azért sejtettük mindezt előre, mert eddig valamennyi munkahelyén gyorsan előállt megszámlálhatatlanul sok saját ötletével. Mindeközben soha nem fogadta el, hogy valamiféle erősorrendet kellene felállítania, képtelen lemondani bármelyik tervéről, valamint a kooperáció, a hatékony együttműködés, a humánpolitika sem erőssége. A Budapesti Fejlesztési Központ vezérigazgatójaként rengeteg tervet gyártott, felügyelt, irányított, a terepasztalok és a műszaki rajzok hőse lett. Amikor aztán kiderült, hogy a világ valamennyi beruházását mégsem finanszírozza a kormány és a főváros, sértődötten továbbállt, és várta az újabb lehetőségeket.

Szerencsétlenségünkre az új kormányban tegnap – október 14-én – újra elővezethette globális látomásait. Vitézy Dávid arról beszélt, hogy az előző kormány 2026-ban 20 milliárdot költött az országos útfelújításokra, ő azonban 100 milliárdot, vagyis a tavalyi összeg ötszörösét (!) kéri, és emlékeztetett arra, hogy Ausztriában 660 milliárdnyit költenek ugyanerre a célra. Kiderült az is, hogy a vidéki, kistelepülési útfelújítások helyett az országos főúthálózat legforgalmasabb részeit igyekeznek rendbe tenni. Bár nem hangzott el konkrétan, az elmondottakból úgy tűnt, hogy a teljes összeget vagy annak jelentős hányadát kátyúzásra és egyéb, ehhez hasonló helyreállítási munkákra fordítanák. Vitézy arról is beszélt, hogy szerinte 93 (!) híd borzasztó állapotban van az országban, ezeket is fel akarják újítani.

Az Index tudósításából kiderül, hogy Vitézy még meg sem kapta a kikövetelt pénzt, máris többletforrásokat követel: „Vitézy Dávid szerint a Magyar Közút mostani finanszírozása alapvetően a szervezet működését fedezi, az érdemi útfelújításokhoz viszont külön költségvetési döntésekre van szükség. Ez autópályák esetében nem megfelelő modell. Meg kell lennie annak a fajta útfelújítási tartalékképzésnek, aminek köszönhetően, ha nagyobb volumenű felújításokra van szükség, az külön kormánydöntések, külön pénzügyminisztériumi engedélyek, külön költségvetési alkuk nélkül is automatizmus legyen.”
 
Vitézy imázsához hozzátartozik a szakértői mítosz, de minisztersége alatt a MÁV nyári statisztikái máris látványosan romlanak. Az öt percnél többet késő járatok száma közel 30%-kal, a húsz percnél hosszabb késéseké pedig csaknem 48%-kal emelkedett a megelőző évhez képest. Komoly szakmai visszhangot váltott ki a budapesti elővárosi közlekedés kulcsprojektjének számító Déli Körvasút fejlesztésének leállítása is, ezért külföldi szakértők is hevesen is bírálták. Kritikusai rámutattak továbbá, hogy miközben a minisztérium 174 milliárd forintos vasútfejlesztést jelent be, kulcsfontosságú fővárosi infrastrukturális projektek álltak le vagy akadtak el.
 
Vitézy gyorsan elérte azt a kétes dicsőséget, hogy jobboldalról és baloldalról egyaránt hevesen bírálták és bírálják a működését. Míg Tarlós és Lázár János elsősorban kompetenciahiánnyal és a gigaberuházások iránti túlzott szeretetével vádolta, most Karácsony Gergelyék érzik úgy, hogy afféle kis főpolgármesternek érzi magát, és kormányzati források, jogkörök révén igyekszik megkerülni a megválasztott budapesti vezetést, ráerőltetve saját akaratát a fővárosra. 

Mi várható a kibontakozó Vitézy-sagában?

Elsősorban az, hogy bármennyi forrást csoportosítanak át az ő területére, az nem lesz elég. Újabb és újabb fejlesztési ötletekkel bombázza majd a miniszterelnököt, a kormányt, a parlamenti többséget. Amikor pedig kiderül, hogy a világ minden pénzét változatlanul nem költheti el, a beruházások félbemaradnak, esetleg olcsóbban, következésképpen rosszabb minőségben készülnek el. A most megígért nagy ívű tervekből nyilvánvalóan alig válik valóra valami. Szerencsére Vitézynek már nem kell levonnia a megfelelő konzekvenciákat, mert – jó szokásához híven – addigra már árkon-bokron túl lesz.

Addig azonban – és erre készüljünk fel – a főúthálózat nagy részét megbénítják majd a tervezett felújítások. Az autópályákon eddig is nehezen közlekedtünk, mostantól azonban látványosan ellehetetlenül majd a közlekedés. Évekig tartó, elnagyolt gigafelújítások bénítják meg a forgalmat, több kilométeres dugók keletkeznek, állandósulnak. Egyes helyeken már forgalomkorlátozást is be kellett vezetni, a kétszer egysávos utakon egy sávra szűkítették a forgalmat. Az ország felfordul, mert valaki éppen magában dédelgeti a káoszt, amit pedig eltervezett, arra sem idő, sem pénz, sem erőforrás nem lesz.