Gyermekjogok és érdekvédelem - 1. rész

Hol jobb egy család nélkül felnövő gyereknek? „Hollandiában emberkereskedőknél, szexuális bűnözőknél, drogkartelleknél, vagy Magyarországon egy egyszülős vagy egy meleg párnál? Egy gyermekotthonban, ahol Zsolti bácsik vagy ki tudja, milyen bűnözők tönkreteszik az életét, vagy egy meleg párnál?” – így hangzottak Magyar Péter álkérdései az örökbefogadási vitáról a parlamenti üléseken. Felsorolásából az egészséges fejlődéshez szükséges férfi és női mintákat adó, testi-lelki és szellemi szinten is rendezett körülményeket biztosító heteroszexuális párokat minden esetben kihagyta, mintha nem is léteznének. Idézett mondatainak sulykolt alaptételét nem lehet elégszer hangoztatni, hogy mindenkinek bevésődjön az üzenet: örökbefogadásra váró gyereknek a legjobb azonos nemű párhoz kerülni.

Magyar Péter – lévén, hogy önálló gondolata ebben a témában sem lehet – csak felmondta a genderpropaganda évtizedek óta mantrázott állítását. Az, hogy a miniszterelnök az egyszülős családmodellt beilleszti ebbe a felsorolásba, annak a hazug propagandának az egyik eleme, amivel sok más mellett az Orbán-kormányt rágalmazták, miszerint ők az egyszülős családokat alsóbbrendű családokként kezelték. Természetesen vannak családok, ahol egyedül nevel egy apa vagy anya gyereke(ke)t, de nekik a legtöbb esetben van ellenkező nemű szülőjük, akikkel tarthatják a kapcsolatot. Mindenesetre amikor eleve egyedül álló (vagy azonos nemű) szülőnek adják örökbe a gyereket, nemigen lesz alkalma megtapasztalni az anyai és apai minőségből származó különbségeket.

A gyermekotthonokat úgy említik, mintha az ott dolgozók egytől egyig gyermekbántalmazó pedofilok lennének. Maguktól az érintettektől, a nevelőintézeti gyerekektől senki nem kérdezte meg, hogy maradnának inkább az intézetben, homoszexuális párhoz adják-e őket, esetleg várnának inkább addig, míg heteroszexuális párhoz kerülhetnek, akik közül egyébként sokan várnak évekig gyermekre Magyarországon is. Az ENSZ-javaslatokat sokszor globális alaptörvényként kezelő lobbistáknak érdekes módon ilyenkor nem jut eszükbe hangoztatni, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye szerint a gyermeknek joga van az őt érintő ügyekben véleményt nyilvánítani, és hogy életkorának, érettségének megfelelő súlyt kell tulajdonítani.

Az intézményi ellátás nem homogén. Az egyes gyermekek tapasztalatai nagyon különbözőek lehetnek, ezért abból sem indulhatunk ki, hogy minden gyermek rosszabbnak éli meg az intézményi elhelyezést bármilyen családi elhelyezésnél. Így tehát az a hamis és manipulatív állítás rejlik az itt felmutatott alternatívában, mintha az intézeti gyerekeknek az egyszülős vagy a meleg szülős kizárólagos választási lehetőség lenne.

Magyar Péter a „Zsolti bácsi” hívószót sem felejtette el megemlíteni. Ez mára, neki is köszönhetően, a kormánypárti és kormánypropagandista körökben a gyermekotthonokkal kapcsolatos szexuális visszaélések szinonimája, ezzel a rágalommal kövezte ki sikeres útját a Tisza Párt a kampányban. Pedig kiderült, hogy intézeti gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűnözéssel, emberkereskedelemmel és drogfogyasztással, sőt a gyerekek bedrogozásával pontosan azon körökhöz tartozó elkövetők vádolhatók, akik Zsolti bácsit megalkották és terjesztették. Ha a kormány szándéka a homoszexuális párok adoptálási jogáról törvényerőre emelkedik, nem kell Hollandiáig menni, hogy a jövőben örökbefogadás címszó alatt hazánkban is törvényesen fajtalankodhassanak gyermekekkel.

Tehát a miniszterelnök kizárólag meleg párokról beszél, heterókról nem, mintha a meleg párok csakis szeretetadó lehetőségként állnának az intézeti gyerekek előtt. Vegyük górcső alá ezt az állítást is néhány közelmúltbeli eset felmutatásával! Nagy-Britanniát az elmúlt hónapokban rázta meg Preston Davey tragédiája, akit kilenc hónaposként, örökbefogadása után brutálisan bántalmaztak örökbefogadó homoszexuális szülei, így a tizenhárom hónapos korára a halálát okozták. A babát háromszor vitték kórházba különböző sérülésekkel a halálos kimenetelű utolsó eset előtt, amikor negyven külső és belső sérülést találtak rajta. Jogos a kérdés: miért nem avatkozott be már az első alkalom után az ellátórendszer? Azért, mert az a woke intézményi kultúra a politikai korrektség ideológiai nyomása alatt működik. A szociális munkások és az egészségügyi dolgozók a homofóbia vádjától való félelem miatt nem képviselnek határozott álláspontot az örökbefogadó szülőkkel szemben, hiszen a genderideológia által a homoszexuális házasságról és azonos nemű szülői nevelésről kialakított vélemény nem csorbulhat.

2024-ben ítélték el a Georgia állambeli Zulok homoszexuális párt, akik az örökbefogadás időpontjától folyamatosan bántalmazták szexuálisan az általuk adoptált három és öt éves fiú testvérpárt, az aktusokat videóra vették, pedofil köröknek továbbították, illetve a kisfiúkat egy helyi hálózat tagjainak is árulták. 2013-ban egy ausztrál meleg pár csecsemő korától kezdve szexuálisan abuzáltak egy orosz béranyától származó gyermeket. Az esetekről felvételeket készítettek, és mint később kiderült, nemzetközi pedofilhálózat tagjai is voltak, pénzért cserébe más pedofiloknak is felajánlották a gyermekeket. Ha már a béranyaságot is megemlítettük a példa kapcsán, szögezzük le, hogy a meleg párok örökbefogadási joga kapudrog a béranyasághoz, ami leginkább az emberkereskedelem egyik formája.

A fenti példákat még folytathatnák kaliforniai, új-zélandi, más esetekkel, de a célunk nem ezek lajstromba vétele, hiszen nyilván nem minden azonos nemű pár abuzáló, ahogyan nem minden heteroszexuális pár jó szülő. Esetükben is találunk hasonló forgatókönyv alapján lezajlott, gyerekek ellen elkövetett bántalmazásokat. A fentiekre viszont azért kell rámutatni, mert így tisztázhatjuk a genderlobbi csúsztatását. Ugyanis a kizárólag szerető meleg nevelőszülőpár tézise, az LMBTQIA+ ideológusok által rendszeresen felemlegetett abuzáló hetero szülőpár rémképével, azt a hamis képet sugallja, mintha az azonos nemű párok által nevelt gyerekeknél nulla lenne a bántalmazás esélye. A propagandisták ezekről a tragédiákról mélyen hallgatnak, vagy ha kénytelenek megszólalni, említésre sem méltó, marginális esetekként próbálják beállítani őket.

A témával kapcsolatban nem mehetünk el szó nélkül az emberkereskedelem tipikus esete, a forced adoption, vagyis a kényszerített örökbefogadás jelensége mellett. A woke ideológia által uralt nyugati gyermekvédelmi rendszerek egyik eszköze ez a módszer, amivel a hatóságok mondvacsinált indokokkal, névtelen be- és feljelentések alapján emelnek ki gyermekeket a biológiai családjaikból. A liberális politika miatt az így elrabolt gyerekeket Norvégiában, Nagy-Britanniában és Ausztriában nemegyszer azonos nemű pároknak vagy szexuális bűnözőknek, gyermekkereskedőknek adják.

Norvégiában egy családokhoz kiküldött, környezettanulmányokat készítő pszichiáterről derült ki, hogy pedofil, miközben a gyermekjóléti rendszer szerves részét képezte, hiszen törvény által támogatva, miatta fosztottak meg szülőket a gyermekeiktől. A közelmúltban Brazíliában egy Sao Pauló-i bíró „szellemi elhanyagolás” címen ítélt el egy hetero szülőpárt, mert magántanuló gyerekeik otthoni tantervéből kihagyták a genderideológiát, a szexuális nevelést, valamint a tolerancia és sokszínűség oktatását, sőt a lányokkal nem hallgattattak modern popzenéket. Az azonos nemű párok örökbefogadáshoz vagy házassághoz való jogának törvényre emelése mindenesetre csak bevezetője a hazánkban is egyre inkább teret hódító genderiparágnak.

A család nélkül felnövő gyerekek eleve traumatizáltak, hiszen vagy újszülöttként, vagy később lesznek a gyermekvédelmi rendszer tagjai. Eredendő sebeiket a jelenlegi kormány az örökbefogadás új irányú szabályozásával úgy próbálja gyógyítani, hogy azonnal elvesz tőlük valami nagyon fontosat, az apa-anya páros szeretet- és mintaadó teljességét, vagyis ismét csak a traumájuk növelésére kapnak lehetőséget a „jóakaratú szakemberektől”. Hogy az azonos nemű szülői nevelésről mit állít a genderpropaganda, hogy mit akar elültetni a közgondolkodásban ezzel kapcsolatban, mindez írásunk második részéből hamarosan kiderül.