Jóska Pista elmondja - (Hülye paraszt!)

Megmondom őszintén, bejárok a Kisbüdösbe elég gyakran, de nem azért, mert ez a falu legjobb kocsmája, hanem igénylem a jó társaságot.

Hát, a múltkor ott búslakodtam Kotla Gézával és a kis Zákányszéki gyerekkel három sör meg két cseresznye felett, amikor észrevettem, hogy a sarokban magányos nőcike üldögél.

Azonnal megismertem. Forsthoffer Ágnes volt az. Megkértem Gézát, csípjen meg, nem álmodom-e, de ő is házelnöknek látta, a kis Zákányszéki gyerek meg konkrétan semmit sem látott, mert éppen valami lopott zokniról makogott maga elé teljes önkívületben.

Odaültem Forsthoffer Ágneshez. Felemelte a fejét, láttam üreges tekintetén, hogy nem öt perce érkezett a Kisbüdösbe.

– Ha nem vagyok vindisgréc, házelnök asszony, mi járatban nálunk, ahol egyébként senki sem jár?

– Hülye paraszt! – válaszolta Forsthoffer Ágnes, majd diszkréten böfizett egyet.

Mán addigra odalépett Kotla Géza is, oszt elkezdett mondani neki ilyeneket:

– Hülye paraszt, persze, mondja a literes kólásdoboz. Azért egy kicsit szerényebbnek illene lenni, kislány, vagy a megyéből nem eresztelek ki, véredet veszi a nép!

– Nem érdekel. Minden összeomlott… – nyöszörögte a házelnök, és úrinőhöz felettébb méltatlanul belehörpölt poharába. 

– Mert azért egy kicsit csak észnél kéne lenni – folytatta Kotla Géza –, nem azért szavaztunk ám a Tiszára, hogy itten emberkedjetek a faluba, hallod-e, olyan bulit rendezünk, hogy a vér viszi a kalapot, oszt akkor jajveszékelhettek a képviselőtökkel, mert a hülye parasztok majd jól megaszongyák először, osztán kaphatol még hármat a kis buksidba te is, nem érdekősz, hogy kiféle vagy, hanem…

Forsthoffer Ágnes összeszedte magát, közbevágott.

– Péter… Igen. Péter bántott meg. Először leszállított az emelvényről, ahol egyébként is egy hülye hokedlin kell üldögélnem Tisza István trónja helyett. Aztán megalázott a frakció előtt, hogy ostoba ribanc vagyok, azt mondta rám, pedig kilenc diplomám van, igaz, csak egy férjem. Végül hajnalban rám telefonált, hogy Kiss-lakás, akkor cserélje nagyobbra, azzal kinyomta a hívást. Nyilván megint tinidiszkóban járt, szerzett valahol egy telefont, mit tudom én… Csak azt kérem a Teremtőtől, küldjön egy angyalt szavazólappal, hadd húzzam be a Fideszre minél hamarabb, aztán irány a munkaerőpiac. … Elegem van mindenkiből. Péterből különösen.

Így már egészen más, megsajnáltuk, nem tagadom. Véget vetettünk a zenének, hazamentek a legények. Előtte azért küldtünk még egy sört Forsthoffer Ágnesnek, intett, hogy köszöni, és tovább bámulta a falon Béla bátyám 2006-os Kiszel Tünde-naptárát.

Hát, neki sem könnyű. Mármint Forsthoffer Ágnesnek, nem Kiszel Tündének.