Új korszak Szerbiában - Vučić bukása a helyi magyar politikát is átrendezheti

Aleksandar Vučić pártja lesújtó vereséget szenvedett az október 25-i előrehozott szerbiai parlamenti választáson, ezzel lezárult egy tizennégy éven át tartó politikai korszak az ország életében. A hétfő reggeli adatok szerint az Egyetemista Lista a szavazatok 53,1 százalékát szerezte meg, Vucsics „Egyesült Szerbia” listája pedig 39,9 százalékot kapott. Becslések szerint előbbi 135–140 mandátumot szerezhet a 250 fős szerbiai parlamentben, míg az Aleksandar Vučić nevével fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) listájának mintegy 100-105 képviselői hely juthat. Bár a vasárnapi választáson összesen 18 lista indult, az előzetes adatok szerint mindössze ötnek sikerülhetett parlamenti képviseletet szereznie. A két meghatározó politikai tömb mellett három kisebbségi lista kerülhet a törvényhozásba. A Vajdasági Magyar Szövetség 2-3, az Albán Koalíció 2, Rasim Ljajić listája pedig 1 képviselői helyhez juthat.

Fontos fejlemény, hogy a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) kiszorult a parlamentből. Ennek történelmi jelentősége van, hiszen a Slobodan Milošević által 1990-ben alapított párt a jugoszláv kommunista hatalmi elit örököseként a többpártrendszer bevezetésekor sikeresen átmentette politikai befolyását. Az SPS ezt követően több mint három és fél évtizeden át megszakítás nélkül jelen volt a szerbiai törvényhozásban.

Az október 25-i választásokon győztes politikai formáció felemelkedése több szempontból is párhuzamba állítható a magyarországi Tisza Párt történetével. Míg Magyarországon a kegyelmi botrány teremtette meg az új politikai erő felemelkedésének feltételeit, addig Szerbiában a 2024. november 1-jei újvidéki vasútállomási tragédia nyomán kibontakozó tiltakozáshullámból nőtt ki országos mozgalom. A tizenhat halálos áldozatot követelő szerencsétlenség után a hallgatók kezdetben a felelősök elszámoltatását, az épület felújításával kapcsolatos állami dokumentumok nyilvánosságra hozatalát és az intézmények törvényes működését követelték. A tiltakozások idővel országos politikai mozgalommá szélesedtek. Az Egyetemista Listán egyetemi oktatók, orvosok, aktivisták, művészek és más civil szereplők kaptak helyet. Az elmúlt közel két évben sikerült megszólítaniuk és maguk mögé állítaniuk a korábban megosztott ellenzéki szavazók jelentős részét. A magyarországi folyamatokhoz hasonlóan Szerbiában is több hagyományos ellenzéki párt döntött úgy, hogy önálló indulás helyett az új politikai mozgalmat támogatja. Az egyetemistáknak ráadásul sikerült egyfajta népszavazásszerű politikai erőpróbává formálniuk a választást. Az igazi kérdés már nem is az volt, hogy Szerbia merre haladjon tovább, hanem hogy folytatódjon-e Aleksandar Vučić több mint egy évtizedes politikai uralma. Az új mozgalmi párt sikeresen állította a közbeszéd középpontjába a korrupció, az elszámoltathatóság kérdéskörét.

A kormányoldal elsősorban a stabilitásra, az elmúlt évek gazdasági eredményeire és a folyamatban lévő beruházásokra építette kampányát. Kiemelt szerepet kapott a 2027-es belgrádi EXPO is, amelyet Vučić az ország fejlődésének és modernizációjának jelképeként mutatott be.

Az egyetemisták sikerének egyik legfontosabb tényezője a korábban passzív választók mozgósítása lehetett. A vasárnapi voksoláson az Ipsos és a CeSID becslése szerint 69,7 százalékos volt a részvétel, szemben a három évvel korábbi 58,8 százalékkal. Ez csaknem tizenegy százalékpontos növekedést jelent, és az elmúlt évtizedek egyik legmagasabb részvételi aránya.

Aleksandar Vučić külpolitikáját az elmúlt években a többirányú egyensúlyozás jellemezte. Miközben hangoztatta, hogy Szerbia célja az uniós tagság, az országnak hosszú évek óta nem sikerült újabb tárgyalási fejezetet megnyitnia. Belgrád az Oroszország elleni szankciók kérdésében nem volt hajlandó összehangolni külpolitikáját az Európai Unióéval. Az Oroszországgal fenntartott különleges viszony előnyei egyre inkább megkérdőjeleződtek.

Bár Szerbia energiaellátása továbbra is jelentős mértékben függ az orosz kőolajtól és földgáztól, Moszkva az utóbbi időszakban már csak három hónapra szóló gázszállítási szerződéseket kötött Belgráddal, ami bizonytalanságot teremtett az ország energiaellátásában. Vučić Kínával pragmatikusan üzletelt, és infrastrukturális beruházásokról kötött megállapodást. Az Egyesült Államokkal a kapcsolatok erősítésére törekedett, a NATO-tagságot azonban következetesen elutasította.

Az egyetemisták úgy nyerték meg a választást, hogy hivatalosan nem nevezték meg miniszterelnök-jelöltjüket. Ilija Srdanović, az Egyetemista Lista vezetője néhány nappal a voksolás előtt úgy fogalmazott, hogy valamennyi kormányzati tisztségre több lehetséges jelöltjük is van. Mindezek fényében aligha meglepő, hogy az Egyetemista Lista külpolitikai álláspontja sem egyértelmű. A kampány során több fontos külpolitikai kérdésben sem foglaltak egyértelműen állást. Azt tudni lehet, hogy az Európai Unióval való együttműködést szükségesnek tartják, a csatlakozásról azonban népszavazást írnának ki. Ellenzik az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetését, Koszovót pedig Szerbia elválaszthatatlan részének tekintik. A mozgalom külpolitikai bizonytalansága részben azzal magyarázható, hogy rendkívül sokszínű politikai közösségről van szó. A listán az Európa-párti liberálisoktól a nemzeti konzervatívokig különböző irányzatok képviselői megtalálhatók, akiknek álláspontja számos kérdésben eltér egymástól. Ez a sokszínűség a választáson előnyt jelentett, hiszen az egyetemisták olyan társadalmi csoportokat is egyesíteni tudtak, amelyek korábban egymással szemben álltak. A kormányzás során azonban ezen ideológiai különbségek okozhatnak még feszültséget. Ami magyar szempontból fontos: a NIS–MOL-üzlet hosszú időre parkolópályára kerülhet.

A Vajdasági Magyar Szövetség jelentős vérveszteségeket könyvelhetett el a tegnapi napon. A szerb parlamenti választáson induló egyetlen magyar pártnak eddig nyolc államtitkára volt a szerb kormányban, a köztársasági parlamentben pedig hat képviselője. Bár a párt a kampányban igyekezett a magyarok szempontjából sorsdöntőként bemutatni ezt a választást, a kisebbségi lét kérdései, dilemmái sokaknál háttérbe szorultak. A választási bizottságban dolgozó informátoraim szerint a magyarok tömegesen szavaztak az Egyetemista Listára. A VMSZ a legutóbbi, a 2023. december 17-i szerbiai parlamenti választáson 64 747 szavazatot szerzett, az előzetes adatok alapján most körülbelül 25-30 ezerrel kevesebbet. Aligha jelent jót a helyi magyarság számára, hogy a szerb politikai szereplők most megtapasztalhatták: a magyar közösség jelentős, akár harmincezres választói tartalékot jelenthet számukra.

Mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy az Egyetemista Listán három magyar nemzetiségű jelölt is szerepelt. Másfelől az április 12-i magyarországi választások után alakult Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) ugyan nem indult el a választáson, de az Egyetemista Lista támogatására buzdított.

A VMSZ egyébként számos vajdasági önkormányzatban továbbra is a választást elveszítő Szerb Haladó Párt (SNS) koalíciós partnere, ami megnehezítheti az új országos kormánytöbbséghez való közeledést a parlamentben. Ezek az együttműködések sok esetben kifejezetten kedvező feltételeket biztosítottak a magyar pártnak. Több önkormányzatban az SNS annak ellenére kötött hatalommegosztási megállapodást a VMSZ-szel, hogy önállóan abszolút többséggel rendelkezett. Ennek eredményeként számos településen például a haladók adhatták a polgármestert, míg a községi képviselő-testület elnöki tisztsége a VMSZ-hez került. Kérdéses, hogy a párt feladja-e ezt az előnyös megállapodást egy lehetséges kormányzati szerepért.

A VMSZ, a Fidesz és a Szerb Haladó Párt (SNS) közötti politikai együttműködés az elmúlt másfél évtizedben számos kézzelfogható eredményt hozott a helyi  magyarság számára. A korábbi évtizedeket jellemző magyarellenes atrocitások jelentősen visszaszorultak, a két ország között pedig történelmi megbékélés jött létre. A magyar kormány támogatásával megvalósuló Prosperitati-program révén több ezer magyar fiatal család juthatott saját otthonhoz. A gazdaságfejlesztési támogatások vállalkozások ezreinek megerősödését és új munkahelyek létrehozását tették lehetővé. Az együttműködés az anyanyelvű oktatás megőrzésében is fontos szerepet játszott: számos olyan magyar osztály működhetett tovább, amelynek létszáma nem érte el a törvényben előírt 15 főt. Egyes településeken mindössze egy-két diákkal is sikerült megőrizni a magyar nyelvű oktatást. Magyar szempontból a következő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy az új szerbiai politikai vezetés mennyit őriz meg az elmúlt másfél évtized eredményeiből, és milyen viszonyt alakít ki a helyi magyar közösséggel, illetve annak politikai képviseletével.

A Pásztor Bálint által vezetett pártnak most nem sok ideje marad a sebnyalogatásra, Szerbiában november 8-án tartják ugyanis a nemzeti kisebbségi tanácsok választását. A megmérettetésen két magyar lista indul: a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által támogatott Magyar Összefogás, valamint a Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) közös, Vajdasági Magyar Újrakezdés néven induló listája.