Jóska Pista elmeséli (A csivava)

Szerbusz, vízibusz!
 
Jóska Pista a nevem, Szamizdat bácsi jóvoltából én zengek majd vicces meséket nektek az elkövetkezendő időkben, egészen addig, amíg a Vagyonvisszaszerzési Hatóság Államvédelmi Rohamosztaga fel nem túrja a lakásomat, ahogyan Szakács Pistáét is feltúrták, igaz, azóta sem hallottunk arról, hogy drogot rejtegetett volna vagy ne állt volna fel a karosszékéből, amikor Péter apostol a népét köszöntötte a reformországgyűlésben.

Ma arról gondolkodjunk el együtt, hogy az újságírás régi hagyománya szerint állathoz nem hasonlítunk embereket, egyáltalában az animalizáció gyomorforgató módszer, megtanulhattuk még süvölvény korunkban.

Azt a tényt tehát, hogy Magyar Péter csivava, nem rögzíthetjük, mert azonnal kilépünk a szakmai keretek közül.

Ha ellenben Ötös Számú Zsolt leírja, hogy na, idefigyelj, te mocskos féreg, a taknyoddal mosom fel anyádat, esetleg Árpád arról elmélkedik a HVG-ben, hogy minden katolikus pap pedofil és buher, ezért keresztre kell őket feszíteni a péniszükkel lefelé, akkor az teljesen rendben, ez újságírás. De hogy Magyar Péter – ismétlem – csivava, ez már bizony animalizáció, és ez undorító, tilalmas.

Na, most nézzük meg a karikatúrát, és tegyük a szívünkre a kezünket: hát nem aranyos teremtmény a csivava? Nem kósza eszű, derék jószág? Hajszálpontosan olyan, mint a mi miniszterelnökünk, aki hímdomina üzemmódban értekezik a saját házelnökével, de korbácsként a fogsorát lóbálja.

A csivaváról azt tartja a szakirodalom, hogy nem állt sorba az észosztásnál. Olykor megharapja a saját élettársát, bizalmatlan mindenkivel, a világon semmit sem értékel, s ha úgy tetszik neki, odarondít a perzsaszőnyegre. Továbbá egyeduralomra tör az állatok világában, s bár tartós sikerre törpe termete és cincogó hangja nem jogosítja fel, hátulról harap, majd elszalad, ami a régi megfigyelés szerint működő kutyastratégia.

Én azt mondom, a csivava az csivava, csodát ne reméljünk. Zákányszéki Balázs kutyakiképző komám szerint (idézem pontosan): „Az a lényeg, hogy ismerje a helyét, ha pedig nem vackol, majd elvacakolunk vele.”

Van benne valami, mondta egyszer valaki, majd megvakarta a szakállát.

A csivava végül is csak különös partikellék. Merthogy a házőrzés nem ő kenyere. Oda termetesebb, keményebb kutya kell, és higgyétek el nekem, hogy magányos éjszakákon, hóban, viharban, rekkenő kánikulában az erősebb kutya toszik eredményesebben.

Ezzel a szeretetteljes gondolattal kívánok több megértést, maradok tisztelettel:

Jóska Pista