Sejtcsomók szívhangja - Magyarországon végső soron sohasem volt abortuszvita

Minden politika – de kiváltképp a demokratikus – örök problémája az igazság és a többség dilemmája. Ha nem tudsz többséget szervezni az igazság mögé, akkor hihetsz ugyan benne, de érvényesíteni aligha tudod. Ám ha valaki nem akar választást nyerni, élhet azzal a luxussal, hogy egy kérdés vagy probléma ne büdösödjön belé.

Magyarországon végső soron sohasem volt abortuszvita. Az 1990-es években Kis Jánosék próbálkoztak ezzel, de a mérkőzést még annak kezdete előtt megnyerték az abortuszpártiak, mert ez az álláspont hallgatólagos egyetértéssel találkozott a többség részéről, és nem valószínű, hogy ez a közeljövőben változni fog. Sokak gondolkodásában a terhesség megszakítása gyakorlatilag azonos szinten van egy ciszta eltávolításával vagy egy fogászati beavatkozással. Ehelyütt most szükségtelen tárgyalni ennek történeti előzményeit. A lényeg annyi, hogy azok, akik balgaságnak tartják a szuverenitást mondjuk egy nemzetre vonatkoztatva, azok annak teljességét követelik az autonóm egyénre nézvést, a liberális metafizika alapvetésének megfelelően. Hasonlóképpen általában azok ellenzik elvi alapon a halálbüntetést gyilkosok és erőszaktevők esetében – esetleg a kotorékvadászatot –, akik szent szabadságjognak tekintik a magzatok trancsírozását.

A vita nemrég újult ki, igaz, ez is takaréklángon, minekutána az új egészségügyi miniszter meghívott minden ún. „döntéspárti” szervezetet egyeztetni a szívhangrendelettel kapcsolatban. Egyelőre az „egyeztetés” olyannyira egyoldalú volt, hogy még a miniszter nővérének életpárti szervezete is a tiltakozását fejezte ki.

Onnan tudjuk, hogy a probléma még fékezett habzás esetén is fontos lehet, hogy olyanok is megnyilvánultak a kérdésben, mint ByeAlex ismert morálteológus, a bioetika professzora.

Eredeti meglátása szerint itt az ideje, hogy a Mi Hazánk képviselői „kimásszanak a nők méhéből” – eddig nem tudtuk, hogy ott tartózkodnak –, illetve hogy olyan kérdésekben férfiak ne döntsenek, amelyek őket soha nem érinthetik, hiszen sosem fognak szülni. Utóbbi kijelentésen nyugodtan felháborodhatnánk, hiszen ezt a jogot a progresszív tudomány mai állása szerint nem vehetjük el a férfiaktól sem, de ezt a kérdést most átugorjuk – mint ahogyan azt is, hogy a magánéletünket időtlen idők óta szabályozzák. A korlátlan véleménynyilvánítás jogának új, minősítő szűkítése szerint csak olyan témakörökben nyilvánulhatnak meg a mélyen tisztelt polgárok, amelyekben közvetlenül is érintettek. Így például akik nem voltak elszenvedői mondjuk népirtásnak, kitelepítésnek vagy háborúnak, azok lesznek szívesek tartózkodni véleményük kifejtésétől. A logika sajnos szigorú műfaj.

E szigorú műfaj szabályai szerint csak két tartható álláspont létezik. Az egyszerűség kedvéért legyen az egyik a katolikus egyházé, amely szerint „az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez” (KEK, 2270); a másik pedig a Lindsay Clancy ( pere épp most folyik az Egyesült Államokban. A hölgy még 2023-ban megfojtotta három gyermekét, állítása szerint hallucinációk hatására) mellett tüntető, magukat feministának nevező sátánista hárpiáké, esetleg Eric Cartman édesanyjáé, aki a 40. trimeszterben kívánta elvetetni a magzatát. (Ugyanezen hárpiák valószínűleg meg akarnák lincselni Clancyt, ha egy szurikátát csapott volna a falhoz.) Cartman édesanyjának végső soron igaza van, érvelése logikus, hiszen minden határhúzás önkényes. Miért csak a második vagy a harmadik trimeszterig volna megengedhető megszabadulni egy sejtcsomótól? A kijelölt trimeszter előtti nap 23.59-ig legális és erkölcsileg igazolható a nem kívánt sejtcsomótól való megszabadulás, utána nem? Ki dönti ezt el? Cartman anyja és a sátánista hárpiák teljesen következetesek. Miért volna valamely trimeszter vagy akár a kilencedik hónap önkényes határa legitim indok az autonómia sérelmére?

Hozzátehetjük, hogy a progresszió legújabb változata valóban sokkal inkluzívabb, mint akorábbiak: régebben bizonyos etnikai vagy vallási csoportok tagjait minősítették sejtcsomónak és vonták meg tőlük az „emberi lény” minősítést, a mai kétségtelenül univerzálisabb – a megvonás egyetlen feltétele, hogy az illető még ne bújjon ki az édesanyja méhéből, közvetlenül a Mi Hazánk képviselői mellől, noha ebben is hamarosan várható további fejlődés, haladás.

A terhesség megszakítása melletti érvek döntő többsége általában az anya esetleges veszélyeztetettségét emeli ki, ám ezeket a meglévő szabályozások tartalmazzák. Épp ezért a honi pártállami influenszerek is igyekeznek leugrani erről a paciról, és olyasmikről beszélnek, hogy mi van, ha a gyerek csóró lesz vagy nem kívánt gyermek, így majd szeretethiányos, esetleg bántalmazó környezetben kell élnie. Ezek valóban nem vágyott viszonyok, ezért a liberális humanisták meg is találták a megfelelő megoldást, hogy ilyen állapotokat senkinek ne kelljen elszenvednie: öljük meg őket.

De ezt már háromszáz éve megénekelte Szerény javaslat címmel egy lütyő ír, egy bizonyos Swift: az ír gyerekek éheznek, rossz az életük, hát együk meg őket, és mindenki jól jár. Win-win, tiszta haszon.

Ám ebben az esetben is felmerül a trimeszterkorlát önkényessége, hiszen mi van, ha valaki szegény családba születik, de később a helyzete változik – akár a családé, akár a sajátja? És mi a helyzet akkor, ha valaki szerető, tehetős családba születik, és később csúsznak le, a papa alkesz lesz, és verni kezdi a családtagjait? Ha ez mondjuk a 40. hét környékén következik be, lehet-e élni Cartman édesanyjának kívánalmával? Tekintsünk el most attól, hogy e felvetések általában középosztálybeliek vagy gazdagok szájából hangzanak el, csak rögzítsük azt a nyugtalanító tényt, hogy az emberi létezés ki van téve az állandó esetlegességnek. Véges-e azon körülmények sora, amelyek indokot adhatnak az élve szeletelésre?

A kellemetlenségek feloldására az a megoldás tűnt kézenfekvőnek, hogy a sejtcsomó x (az x szabadon választható, mint látjuk) trimeszter 23.59-ig nem emberi lény, ezért az elpusztítása nem minősül trancsírozásnak. A szívhang sajnos visszakopog kellemetlenkedni, mert amely sejtcsomónak van szívhangja, az valószínűleg él. Elképzelhető, hogy a szívhang a rossz lelkiismeret férgeként jelenik meg. Aki pedig lelkiismeret-furdalást okozna, az nyilvánvalóan egy odakinn járó szörnyeteg, elnyomó fasiszta. Ez esetben sokkal egyszerűbb, humánusabb és modernebb megoldás féreghajtót alkalmazni, mint bíbelődni vele.