Tánc a tűzfal körül - Szász-Anhalt elsöprő fölénnyel az AfD-t választotta

Vasárnap 1,7 millió választásra jogosult szász-anhalti voksolt 41 választókerületben a parlamenti részvételre pályázó képviselőjelöltekre és pártokra. Előzőleg a szavazók húsz százaléka élt a levélszavazás lehetőségével, ami ennek a választásnak a legneuralgikusabb pontja. Nemcsak az Egyesült Államokban, de Németországban is jelentős visszaéléseket tapasztaltak a korábbi parlamenti választásoknál a levélszavazatok kiértékelésekor. 2023-ban Berlinben három választókerületben – kétévnyi pereskedés után – meg kellett ismételni a szövetségi parlamenti választást. De a napokban Szász-Anhaltban is gyanús dolgok történtek, Magdeburgban és Halléban mintegy kétezer szavazólapot duplán küldtek ki a szavazóknak, sőt egy házaspár hatszor (!) kapta meg a választási borítékot. Egy idősotthonban egy 95 éves bentlakó szavazólapját valaki a saját céljára használta fel, így küldte vissza postán a választási hivatalnak. Bár ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek, az ügyészség leállította a nyomozást.

Ha csak az AfD, a CDU, a Linke és az SPD jutott volna be a parlamentbe, akkor az AfD elérhette volna az abszolút többséghez szükséges szavazatok számát. A BSW meglepetésszerű, 5,3 százalékos sikere azonban patthelyzetet alakított ki a képviselőházban. Az AfD-nek és a baloldali blokkpártoknak egyaránt 39 mandátuma lesz, a BSW-nek pedig öt. Mivel a BSW senkivel sem kíván koalícióra lépni – miközben velük sem akar senki –, elég nehéz lesz új miniszterelnököt megválasztani. A többi, az ötszázalékos küszöböt el nem ért párt kimarad az osztozkodásból. Egy szélsőbaloldali álcivil szervezet hatalmas plakátkampánnyal arra buzdította a CDU szavazóit, hogy a második szavazatukat adják oda az SPD vagy a Zöldek jelöltjeire, hogy azok biztosabban átjussanak az ötszázalékos küszöbön. Ez a kampány sikeres volt, mert az SPD kis mértékben (+0,9 százalék), a Zöldek három százalékkal túlszárnyalták az öt évvel ezelőtti eredményeiket. A szavazatok végleges megszámlálása után úgy néz ki a helyzet, hogy Sven Schulte, az eddigi CDU-s miniszterelnök csak akkor maradhat egy kisebbségi CDU–SPD–Zöldek–Linke-blokk kormánnyal a hatalmon, ha a szintén szélsőbalos és korábban a Linkéből kivált BSW képviselőiből legalább egy rá szavazna a miniszterelnök választásakor. De erre a BSW (még) nemigen hajlandó.

Ebben az esetben a CDU végleg megásná saját politikai sírját. Az elmúlt években több esetben előfordult, hogy párthatározatuk ellenére, amely az AfD-vel és a Linkével is megtilt bármiféle együttműködést, sutba dobták a saját elveiket, és a hatalom megszerzése érdekében mégis összeálltak a szélsőballal, amelynek jogelődje a Német Szocialista Egységpárt, a szervezet, amely megépítette a berlini falat, ahol százával lőtték le azokat az embereket, akik az NDK-ból a határzáron át akartak elmenekülni. Ebben a kérdésben a szász-anhalti CDU is mélységesen megosztott. Lehetséges, hogy a miniszterelnök választásánál ezek a képviselők a berlini CDU-vezetők nyomása ellenére átszavaznának az AfD jelöltjére, Ulrich Sigmundra. Ez persze hatalmas politikai földrengést jelentene, amely nemcsak a tartományi politikai felépítményt, de a CDU berlini kártyavárát is összeomlasztaná.

A választás nagy vesztese kétségtelenül a CDU, az elveit szövetségi és tartományi szinten is figyelmen kívül hagyó párt, amelynek vezetését egyre több helyi pártszervezet kritizálja. Az elvek és a hatalom kérdésében Merz és berlini társai mindig is a hatalmat választották, így a néppárti túlélés esélyét ezzel is aláásták. A választás Merznek – akit már eddig is Németország legnépszerűtlenebb kancellárjának tartottak – a bukás lehetőségét vetíti előre. Merz olyannyira népszerűtlen, hogy csak két választási rendezvényen vett részt Sven Schulze mellett, de azokon is kifütyülték és „Merz, takarodj!” kiáltásokkal fogadták.

A Politico nemrégiben a szász-anhalti választás lehetséges kimenetelét elemezte, és megírta, hogy a helyi CDU egyik alapszervezetének dokumentumában a következőt írták: „Egy olyan modell elfogadhatatlan, amely a baloldalnak de facto vétójogot biztosít a jobbközép kormány teljes munkája felett.” Végül is egy ilyen öszvér „megoldás” csak tovább erősítené az AfD-t a következő tartományi választásokon, szeptember 20-án Berlinben és Meklenburg-Előpomerániában, de hatna a jövő évi szászországi választásra is, ahol az AfD szintén negyven százalék feletti támogatottságot mondhat magáénak. Michael Kretschmer, Szászország tartomány CDU-s miniszterelnöke már korábban kijelentette, hogy „aki még mindig tűzfalakról beszél, az nem ismeri fel a kor jeleit”. Egy olyan CDU, amely az idejétmúlt „tűzfal” fenntartása miatt mindenhol csak a baloldal kegyéből kormányozhat, elveszti az identitását, pártprogramja vicclappá degradálódik és nyíltan becsapja a párttagjait, szavazóit.

2027-ben négy tartományban tartanak parlamenti választásokat. Amennyiben a CDU nem hagy fel a „tűzfalba” kapaszkodással, akkor a választási eredményei katasztrofálisan alakulhatnak. A szövetségi párton belül már léteznek olyan tervek, hogy Merzet leváltják, helyére pedig Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnökét, Hendrik Wüstöt emelik. De hogy ezzel jót tennének-e az össznémet CDU-nak, több mint kérdéses. A Zöldekkel évek óta nagy egyetértésben kormányzó Wüst a CDU baloldali szárnyához tartozik, és ezzel a látszatmegoldással a jobbszárny nem értene egyet. A kompromisszumos megoldás Markus Söder lehetne, aki ugyan még szintén „tűzfalaz”, de őt ismerve neki a hatalom végső soron mindig is fontosabb volt, mint az elvek és a szavahihetőség. Söder különleges szenzorokkal érzékeli a mindenkori néplélek rezdüléseit, az adott pillanatban uralkodó véleményirányt, tehát ha szükséges, esetleg szétrúgná a tűzfalat, és annak romjain páváskodna, mint a CDU–CSU uniós hatalom megmentője.

A szász-anhalti alkotmány szerint akad még egy furcsa lehetőség. Abban az esetben, amennyiben a választás utáni harminc napon belül megválasztott tartományi parlament megalakul, a CDU nem egyezik meg a baloldali blokkal, és ugyan lejár a jelenlegi miniszterelnök Sven Schulze és minisztereinek hivatali ideje, ám ha nem hajtanak végre egy új miniszterelnököt eredményező választást, akkor a jelenlegi kormány ügyvivőként – elvileg korlátlan ideig – hivatalban maradhat. Vagy legalább is addig, amíg a parlament nem választ új miniszterelnököt. Ebben a patthelyzetben ugyan megbénul a kormányzás, ellehetetlenül a törvényalkotás, de az állóvizet valakinek mégis le kell csapolnia, hogy a tartománynak működőképes kormánya lehessen. Azt pedig csak a tűzfal valamelyik irányú ledöntésével lehet megtenni.

Friedrich Merz a tegnapi sajtókonferenciáján semmilyen belátást sem mutatott, sőt hangsúlyozta, hogy négy évre választották meg, ezt ki akarja tölteni, nem adja fel kancellári pozícióját. A szász-anhalti választás eredménye tükrében ez a kijelentése csalóka álomként értelmezhető. A CDU túlélésének érdekében a párt vezető testületei ezt a rémálmot aligha erősítik. Ulrich Siegmund a választás előtt azt mondta, hogy kizárólag abszolút többséggel alakít kormányt. Az efféle, kompromisszumot kizáró kemény nyilatkozat öngól is lehet. Ezért a választási matematika alapján az AfD-nak egyetlen lehetősége van a kormányalakításra. Siegmund a választás után kijelentette, hogy mindenkit beszélgetésre invitál, szövetségeseket keres a programja végrehajtására. Nyilvánvalóan azt akarja elérni, hogy a parlamentbe bejutott – elsősorban CDU-s – képviselőkből néhányan átszavazzanak, átálljanak vagy kilépjenek a CDU-ból, és függetlenként támogassák az ő kormányát. A BSW egyelőre független miniszterelnököt akar.

A következő hetekben eldől, hogy milyen áron hajlandók ezen változtatni, a mérleg nyelve merre lendül. Ha a fentiek közül egyik módszer sem vezet működőképes kormányhoz, akkor a végső megoldás az lesz, hogy új választást írnak ki Szász-Anhaltban, amelyet egy ilyen cirkusz után az AfD nagy valószínűséggel abszolút többséggel nyerne meg.