Tíz állítás a jobboldali megújulásról
Noha a 2010–2026 közötti korszak berendezkedése nem állítható helyre, ez nem jelenti azt, hogy hirtelen a vereség nyomán mindent elbaltázottnak látunk.
- A NER nem állítható helyre. Nem lesz olyan, hogy a jelenlegi kormányzás után visszarendeződés jön, és minden „úgy lesz, mint régen“. Akármit gondolunk is annak strukturális berendezkedéséről, lehettek bármilyen jó megoldásai, hiába alkotunk élőláncot a kekvák körül, nem lehetséges a restauráció. Az elmúlt 16 év korszaka lezárult.
- A jobboldal „megtisztulása” már megtörtént. Akik pénzért, előnyökért, megbízásokért, befolyásért, kapcsolatokért voltak társutasai az elmúlt 16 évnek, azok már a túloldalon vannak, legkésőbb április 12. éjszakáján átzsilipeltek oda. A többség mindig arra fordul, ahonnan a nap süt. A „megtisztulás” és a megújulás két külön dolog.
- Míg az intézményi-szervezeti berendezkedés nem állítható helyre, a jobboldalnak a legalapvetőbb dolgokban továbbra is igaza van. A szembenállás a dolgok gyökerénél pontosan ugyanaz, mint eddig volt: magabíró (szuverén) Magyarország vagy kívülről (Berlinből, Brüsszelből) kormányzott tartomány (Gau)? A nemzeti érdek elsődlegessége vagy globalizmus? Családok és közösségek vagy atomizált egyének? Nemzetállam vagy európai szuperállam? A választási vereség nem jelenti azt, hogy a győztes félnek igaza lett.
- Az előbbivel összefüggésben: noha a 2010–2026 közötti korszak berendezkedése nem állítható helyre, ez nem jelenti azt, hogy hirtelen a vereség nyomán mindent elbaltázottnak látunk. Ez egy páratlanul sikeres időszak volt, amit igazol a Fidesz–KDNP sorozatos, négyszeres újraválasztása is. Az, hogy egy korszaknak menthetetlenül vége van, nem azonos azzal, hogy rögtön kukázni is kell visszamenőleg. (A döglött lovakról viszont érdemes leszállni – lásd a pride vagy most épp Pogány Induló cséplése.)
- Akik úgy próbálják megújítani a magyar jobboldalt, hogy kizárólag a saját túlélésüket akarják biztosítani, azok kudarcra ítélik a jobboldal megújulását. (És jó eséllyel saját magukat is.) Ezeket természetesen el lehet adni valamilyen tetszetős retorikai mázzal leöntve, ám át fog látszani rajta az egyéni becsillogás szándéka. Aki nem a közösség érdekében kíván tenni, az nem a megújulás, hanem a Magyar Szocialista Párt 2010 utáni útját járja.
- Akik elhiszik a jelenlegi hatalom meséjét arról, hogy az elmúlt 16 év pusztán egy „bűnszervezet” uralma volt, amit csupán a konc tartott össze, azok keservesen csalódni fognak – lásd 2. pont –, és hamarosan szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy magyar jobboldal volt, van és lesz. A magyar történelem során megszámlálhatatlanul sokszor akarták az írmagját is kiirtani a magyar önállóság gondolatának, sohasem sikerült – sem oktrojált alkotmányokkal, sem megszállással, sem megnyomorítással, sem mással. Teljesen mindegy, milyen aljas eszközöket vetnek be, minden ilyen kísérlet után a jobboldal újraszervezte magát, talpra állt és győzött.
- Nem kell görcsölni, mindennek eljön az ideje. Nem 2026 őszén kell megbuktatni a tavasszal megválasztott kormányt. Az ilyen kísérletek úgyis bohózatba fulladnak. Készen kell állni, kapaszkodni a továbbra is érvényes igazságokba, és engedni, hogy a szituáció lehetőséget adjon. A most érvényesülő eufória hamarabb és jobban elolvad, mint gondolnánk. Félni sincs mitől: ha szüleink, nagyszüleink generációja negyven évet kibírt, akkor négy évet illik röhögve. (Röhögni pedig lesz min, már most is van.)
- Hiú ábránd a nemzetközi segítségben bízni. Minden barátnak örülünk, tartsuk velük a kapcsolatot, de Magyarországot csak Magyarországon belülről lehet megmenteni – főleg, ha azt akarjuk, hogy Magyarországot ismét Magyarországon belülről kormányozzák.
- 2026 tavaszán közel hárommillió ember szavazott a jobboldal pártjaira. És míg igaz az, hogy soha ennyien nem szavaztak a győztesre, úgy az is igaz, hogy a vesztes(ek)re sem szavaztak soha ilyen sokan. Nem nulláról indulunk.
- Nem az önálló Magyarország képviseletének a neve érdekes, hanem azok az egyének és közösségek, akik és amelyek ebben töretlenül hisznek, és nem mondanak le erről. Ők pedig most is sokan vannak, és idővel ismét többségben lesznek.