Ötszáz éve pecsételődött meg a magyar állam sorsa. De vajon milyen okok miatt veszítettünk a mohácsi csatában, hogyan látták a kortársak a felelősség kérdését, egyáltalán elbeszélhető-e az ütközet hiteles története?

Na, most nézzük meg a karikatúrát, és tegyük a szívünkre a kezünket: hát nem aranyos teremtmény a csivava? Nem kósza eszű, derék jószág? Hajszálpontosan olyan, mint a mi miniszterelnökünk, aki hímdomina üzemmódban értekezik a saját házelnökével, de korbácsként a fogsorát lóbálja.

Az új egészségügyi miniszter meghívott minden ún. „döntéspárti” szervezetet egyeztetni a szívhangrendelettel kapcsolatban. Egyelőre az „egyeztetés” olyannyira egyoldalú volt, hogy még a miniszter nővérének életpárti szervezete is a tiltakozását fejezte ki.

2026. szeptember 6. Erre a dátumra a német politikai establishment úgy tekint, mint a nyuszi Ká gyűrűző szemeire A dzsungel könyvében. Németország Szász-Anhalt tartományában a sorsdöntő választás nemcsak a tartomány politikai berendezkedését rendezi át.

Ha ki vagyunk szorítva a nyilvános élet teréről (hozzátehetjük:, mint annyiszor az elmúlt kétszáz év során), akkor nemzetiségünket, nyelvünket, kultúránkat „csak ott ápolhatjuk, ott tarthatjuk fenn, hova a hatalom szava nem hat, a társas élet magánkörében” – írta egy 1857-es levelében Deák Ferenc.

Özönlenek a turisták a hegyre, ahol utolsó királyunk nyugszik. A többségük nem tudja, hogy az a vaskoporsó Madeira szigetén, Monte városkában, a Miasszonyunk-templom oldalkápolnájában egy hajdan majdnem hétszázezer négyzetkilométeres terület uralkodójáé.

Ugyanazt tolják, mint korábban, csak most már a célpont nem a kormány, hanem az ellenzék. És az új narratíva szerint az ellenzéket szidni, köpni és támadni illik, sőt, kötelező, mert, aki igazi humorista, művész, lázadó és értelmiségi az kormánypárti.

A nemzet egységét szimbolizáló köztársasági elnök eszménye szép és helyénvaló törekvés ugyan, de ennek elérését kizárja az, hogy a globális hatalmi rendszer jóváhagyása nélkül senki se lehet legfőbb közjogi méltóság Magyarországon.

Baka András államfővé választását a kormányzat szemszögéből hibás döntésnek látom, mert létezik benne autonómiára törekvés, és nem tartom kizártnak, hogy a betanulási időszak után a tiszás törvényeket egymás után alkotmánybírósági kontrollra küldi aláírás előtt – nyilatkozta Pokol Béla.